red wood
Cristal Castles: Vietnam
látnod kell a vörös erdőt villámfényben, látnod kell milyen kicsi és aki eltévedt benne, annak milyen nagy
jött szembe egy fószer, azt hitte tudja hol van. de akkor megkérdeztem tőle, nem tudja-e, hogy miről beszéltünk, mert mi már nem értjük. felült a bringájára és ezerrel elmenekült, azóta is ott kering a vörös erdőben
megmutatom azt a két fát is, amit kerülnöd kell, különben farkassá változol és ki fogsz nyiffanni
és van ott másik két fa, amik igazából nem fák, hanem szobrok. eredetileg lányok voltak, de a gonoszság szoborrá változtatta őket. ilyen is csak a vörös erdőben fordulhat elő
szobroknak látszanak pedig hálóból vannak, ha kibontják magukat, beleakadnak a sovány farkasok
a farkuknál fogva akasztják fel a hálóra a farkasokat, aztán elbűvölten nézik a dülledt gülüszemeket. messziről.
egy módon szabadulhatnak, ha lerágják a saját farkukat... és akkor már kacagnak és ujjal mutogatnak: nézd, ott fut a farkatlan farkas
vannak, akik éppen ezért farkisztánnak hívják a vörös erdőt és környékét. ezen még a farkatlan farkasok is röhögnek kínjukban.
még egy dolgot tehetnek az elveszett farkasok, pisták vagytok ti lányok, mondogatják sírvanevetve
... basszus, elfelejtettük betanulni a népdalt... pedig milyen szépek lehettünk volna a vörös erdő közepén a villogó fényben kornyikálva
ja... a ciframintás kiskotonom, az tényleg szívettépő
ciframintás kiskotonom
éna szögreee kijakasztooooom
haddlássaja zegészvilááááág
enyém vagyteee
penészvirááááág
:):):):):) .......... paff
(1431. Ramadan 25., délután 12 óra 22-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. július 8., csütörtök
vallást alapítunk robival
Boxxy: Love and Trolls; iMonster: The Blue Wrath {creepy remix o.o}
ez a Nagy Mennyei Pirítós szent himnusza. a Nagy Mennyei Pirítós letöredezett morzsáiból keletkeztek az égitestek és a földitestek. ti is. a himnusz blues változata különösen gyilkos, úgy kezdődik, hogy piszkáld ki belőlem az égett pirítóst.
piszkáld ki belőlem az égett pirítóst úúúúúúúúbébi
hosszú ujjaiddal vagy egy véres késsel bébibébi
egy morzsát se hagyj bennem a mennyekből úúúúúúúúúbééébi
nem akarok élni nem akarok élni
nélküled nemakarokéééélni
valahol egy lány feketében jár
hívja őt egy nap a szatyorkirály
szatyrában égett pirítós
mennyei morzsák
szatyrában egy kész világegyetem
de az is kevés úúúúbéééébi
mert kell neki a lány
aki feketében jár
úúúúúúbébi
piszkáld ki piszkáld ki belőlem
a mennyországot bééééébi
szemfogaiddal
a szívemben matatva
vagy egy véres késsel talán
úúúúúbébibébi
nélküled nem akarok élni
(1431. Rajab 27., déli 7 óra 29-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. július 4., vasárnap
tertia nux mors est
Nicholas Lens: IV. Moritur Terra (Terra Terra)
nézzétek, hatszáz éve ők is ettek, pisiltek, szerelmesek voltak, istent keresték a felhőkben, szeretkeztek, törvényt szegtek és hülyeségeket beszéltek. most bennünket néznek félkönyékre támaszkodva üvegkoporsóból a niederaltei templomban.
(1431. Rajab 23., déli 8 óra 47-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. július 2., péntek
altitude
Hybrid: Altitude {Red Square Reprise}
- n6 műveleti tiszt jelentkezik.
- mennyi...?
- 42 akárcsak tegnap, stagnál
- 42? mi 42????
- 42 nyuszi
- azért fura egy műveleti tiszt vagy te. nyuszinak hívod a fekete lyukat
- azt hittem nyilvános vonalon csak így nevezhetem, a változás tegnaphoz képest lényegtelen, ma nem pislognak
- hálistennek. a lopakodó üzemmódot azért tartsuk fenn
- mi a feladat mára, figyeljem hátha mégis... pislognak?
- igen
- és ha… pislognak?
- akkor… glutty... akkor... betojunk és futás! legalább a tér túloldaláig
- a legutóbbi utasítás szerint cigánynak kell álcáznom magam, de kérdem én tisztelettel, megfelelő védelem ez a nyuszik ellen?
- ne vitatkozz, a gárdisták tanácsolták, ők csak tudják. matyómintásak azok a nyuszik? nem! nalátod.
- új fegyvert fejlesztettem ki, tegnap kipróbáltam egy biztonsági őrön, olyat mondok hogy rögtön agyvérzésben elterül
- erre már én is rájöttem, múltkor mondtam valamit a bizt őrnek... csak nem emlékszem, mit. szal csak akkor működik a fegyver, ha emlékszel, h mit kell mondani. te emlékszel?
- hogy beszáll-e a matyómintás biliárddákók gyártásába asszem. nimfákkal kapcsolatos küldetést nem vállalok, ahhoz még kell egy pár szuper intenzív kiképzés, uram… elmegyek megfürdök uram, ömleni kezdett rólam a víz, hogy leírtam ezt a szót: nimfa
- megértem, fiam. menj csak. én addig nem veszek levegőt, hátha elmúlik tőle a vész
…
- n6 műveleti tiszt jelenti : a nyuszik ma sem pislogtak többet negyvenkettőnél
- megúsztuk. egyelőre. azért csak tartsuk fent a lopakodó üzemmódot. a mélypont körül sötét van (és vsz még sötétebb is lesz, mielőtt kivilágosodna, márpedig az se biztos, hogy valaha is világosabb lesz...)
- holnap indulok közmondásokat gyűjteni urom, kóbor nimfák és faunok közé, tudja majd kivilágítom elméje egét...
- vigyél magaddal soksok zseblámpát, fényszórót, kandelábert, fáklyát, szentjánosbogarat, melegtengeri planktont, szupernovát, gyertyát, napot, holdakat, neoncsövet, fényzselét és erdőtüzeket, és világítsd ki nekem a világegyetemet. lécci. (hadd lássuk azokat a nimfákat és faunokat, hol vannak és mit találtak ki) ... ez már nem parancs, fiam. csak kérés. lécci. a helikoptert viheted, ha akarod
- csak fényzselém van urom, de abból több a kelleténél, reggel is véletlenül azzal mostam fogat. egy tucat szupernovát kérnék tömörítve szerényen, remélem a legközelebbi ellátmánnyal megérkezik. helikopter nem kell, nem tudom beindítani
- múltkor én is azzal mostam fogat, azóta nem merek nevetni, mindenkit megvakít
- a szupernovasűrítményt a teszkós szatyorban találod a konyhában. vigyázz, össze ne törd a galambtojásokat
- kérek még egy öreg oroszlánt is urom, lehetőleg büdöset... tudja miért remélem. ha továbbra is cigánynak álcázom magam , az megfelelő kérdem… és átnéztem a teszkós szatyrokat, a kotonos dobozokra gondol urom, abban vannak a szupernovák?
- igen. a fekete kotonsokban. az eperízű szivárványosban a fekete lyukak vannak. tudod, ezzel próbáljuk megtéveszteni a nimfákat és a faunokat. a cigányálca jó lesz, de az oroszlánnal nagyon vigyázzunk... tudom mért kell, persze. de nehogy lecsapjon ránk az erkölcsrendészet
- ne féljen urom, majd álcázom az oroszlánt is szintén cigánynak
- na figyelj, n6, a haditerv: megfestjük magunkat olajban, és a képet kiakasztjuk a... tudodmilyen bár édeni üvegcsarnokába. ott járkálnak a nimfák, úgy tesznek, mintha menekülnének a faunok elől, persze nem. meglátják a képet, amin két szakadt cigány kéreget az utcasarkon, egy még szakadtabb cigány számára, akin látszik, hogy valójában álcázott és igen büdös oroszlán. ez van a képen. és olyan szánalmas az egész, hogy a nimfák rögtön sírva fakadnak bánatukban, és megszeretnek minket. talán még az oroszlánt is.
- nem jó urom, már a festékes tubusaimban is fényzselé van, azzal nem tudok cigányt festeni, négylábút meg főképp, de egyetértek meg kell kísérteni a lehetetlent, hogy a nimfák sírva fakadjanak...
- csak egy cél lebegjen a szemed előtt, fiam, n6! sikerült már valakinek is sírva fakasztania egy nimfát? faunról nem is szólva. nekünk most sikerülhet, egy hajszálra vagyunk tőle. aztán hátha összetéveszti a világ a szemükben a szánalom könnyeit a boldogságéval.
- ez szép urom, ez szép
- az utolsó faun, akit sírni láttam, az alagút bejáratánál anyaszült meztelenre vetkőzött hajnali kettőkor, majd leintett egy járőrkocsit, és sírva könyörgött a zsaruknak, hogy vigyék ki bécsbe azonnal, mert elfogyott a kokója, a dílere elhagyta és bécsben olcsóbb...
- ha ezekkel a lényekkel beszélek urom, melyik tájszólást használjam, és melyik korból származót, esetleg próbálkozzak az univerzum nyelvén?
- az altairi cigányt csakis. érteni nem fogják azt se, de a hanglejtést megérzik.
- aztán nimfát láttál-e már sírni, n6?
-még nem, de úgy képzelem jéghideg és kék könnyeket sírnak, ha a nevetés már fárasztja őket
- jéghideg és kék könnyeket bizony, és a cseppekben fehér felhők meg vágyak örvénylenek. nagyon veszélyes
- figyelj, n6, mondom a b tervet: előveszed a szütyőből a mnambát, kidülleszted a melled, mert te olyan menő vagy, és elkezdesz játszani. tudod, mi a mnamba? az a trombitaféle, amit keletafrikában faragnak a mnambafa szívéből. átlátszó pikkelyekre kell faragni a szívét, bárhogy is vinnyog. a hangja valahol félúton van a kagylókürt és a szaxofon között. ezen játszanak az indiai óceán partján a goa-bárokban éjszakánként. na, ha ezen játszol, a nimfák halálra röhögik magukat... és ha már fárasztja őket a nevetés... akkor tudod.
- amíg el nem felejtem urom, a legközelebbi ellátmányban kanbré sajtokat és hejnyekken söröket is kérek tisztelettel
- annyit kapsz, hogy leesik az állad... és elvérzel. (jó, annyit mégsem. nem szeretném, ha elvéreznél.... bár ha csak úgy tennél, mintha... cselnek ez se rossz)
- tudja, jobban megy az álcázás, ha teljesen be vagyok sajtozva… egyébként a festés tulajdonképpen a vászon álcázása, ezt kapd ki
- akkor az írás meg a valóság álcázása? ... mert akkor talán most elég jól álcáztuk magunkat. felismer vajon valaki?
- ami már egyébként is többszörösen álcázott, jaj ma nem vagyok heidegger. megmutatkozva rejtőzünk, mi ha beszélünk akkor is hallgatunk
- és meztelenek vagyunk, ha felöltözünk... látod, fiam, ezért van nyomunkban állandóan az erkölcsrendészet
- őrület tudok mnambán játszani és van is véletlenül, a flexemet adtam érte cserébe
- jó üzletet kötöttél, és a sajátomért kénytelen voltam tizenegy csípős szegedi bukósisakot leperkálni
- milyen szép ez a természet, nem tudok betelni vele, kinéztem az ablakon, ahogy a kárókatonák hanyatt fekve repülnek... jajj
- itt a terasz előtt lassan hátrafelé repülnek, valószínűleg vihar lesz
(1431. Rajab 21., délután 11 óra 06-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. május 19., szerda
niederaltei
Pink Floyd: Shine on You Crazy Diamond, Pts. 6-9 (Wish You Were Here)
attilával valamelyik nap elindultunk piacra, de aztán valahogy úgy sikerült, hogy körbementünk vagy 120km-t a vidéken. többek között egy niederaltei nevű faluba, ami most kb 800 lakos, csak persze német. de a temploma 955ből származik, és valamikor püspöki központ volt melktől regensburgig, vagyis baromi nagy. az alapja meg a földszint kőből faragott román, a többit átépítették hullafehér-rózsaszín barokkra. és a templomban üvegfalú koporsók vannak, félig szárított hullákkal-csontvázakkal, gyöngyberakásos aranyazott smaragdos zafíros láncok függők vannak rajtuk, a feketére aszott húsmaradékokon és a csontokon. félkönyékre támaszkodva néznek téged, zöld zafírral a szemgödrükben, gyémántos aranyláncokkal a bordáikon... és közben egy bokáig érő fehér lepelbe öltöztetett, piros deréköves, angyalbodri hajú, angyalarcú kislányt fényképeztek a szülők az oltár előtt, tényleg durván angyalnak nézett ki... és a faluban ötven méterre innen van egy hatalmas üvegfalú épület, ami egy magán repülőgépmúzeum, van benne hatalmas léglökéses repülőgépmotor, egy boeing 747 keresztmetszet, helikopter, meg egy komplett 2vh-s messersmidt vadászgép vaskereszttel az oldalán. és a falu temetője a templom körül van, angyalkaszobrokkal, és egy vassisakos meghalni készülő katonával az egyik kereszt előtt, és éppen temetés volt, amikor odaértünk, fekete-fehér tömeg, és a falu kórusa kristálytisztán négy szólamban valami bachot énekelt. és fekete macskák szaladgáltak leföl a hullámfelhős ég alatt a szélben. és a falu fölötti dombon van egy romvár, de nagyon rom, vinzeller a neve, amit az én üküküknagyapám, báró von der trenck robbantott fel az osztrák örökösödési háború keretében, 1744ben.
ez így együtt, egyszerre.
szeretlek, akárki is vagy, szeretlek.
(1431. Jamada el Thaniah 6., este 17 órakor pontban, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. május 8., szombat
napfénnyel táplálkozom
Yerba Buena: El Burrito
próbálkozom én a felnőttkorral, persze. de elég nehéz ügy, ha napfénnyel táplálkozik az ember.
ez csak egy délelőtt, ami teli van árnyékokkal, étellel, lüktetésekkel, meg mindenfélével.
(1431. Jamada el Oula 25., délelőtt 5 órakor pontban, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. május 6., csütörtök
gyémánthajnal
Kromestar: Rainy Dayz
mint amikor az éjszaka túlsó végén kijutsz az illuminált másvilági mezőkre. csillog a mozdulatlan hajnalfény a manónövényeken és gyémántvirágokon.
tudod, ez itt, ez a szoba (fent a kísértetház sarkában), fehérre meszelve, a ferde manzárdfalaival és a hatalmas, fehérrel osztott ablakaival, ez egy galaktikus világítótorony csúcsszobája. csak én vagyok benne, az ágyam, meg a számítógép. odakint gigantikus, kivilágított űrvárosok úsznak lassan, felhők között, felhők alatt, megcsillan az oldalukon a tavaszi napfény. néha olyan, mintha majdnem összeütköznének, de nem, az csak látszat, a perspektivikus rövidüléstől van. ahogy látszat az is, hogy én irányítom őket. én csak jeleket adok innen, ebből az apró, fehér toronyszobából.
(1431. Jamada el Oula 23., délelőtt 6 óra 37-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. május 4., kedd
pbj remete
Schiller: Lichter; Amon Tobin: At The End of The Day; Hey Blondie
kísértetháznak hívom, teli van visszhangokkal, cserében berendezés nincs, teljesen üres. telefonom sincs, csak a net, meg a mobil, utóbbit rendszerint kikapcsolom. én vagyok a kísértetkirály.
visszhangzik minden, a zenéink különösen. kizárólag világvégi zenéket hallgatok, a hátam mögött nyitva a szobaajtó, visszhangzik az egész ház.
álltam kint az erkélyen az előbb, és leugrott a vállamtól húsz centire a tetőről egy macskamókus. macskánál kisebb, de vastag farka volt. levetette magát egy emelet mélyre az alsó teraszra, és elpucolt
az erkélyről ott van szemben a nagy bp-i fényszőnyeg, csak tágabb és kisebb
kísértetfilmek lappangnak a sehová se vezető kábelekben
totál hangerőn nyomatok mindent, de a szomszédok így se hallják
és párás telihold van az egész fölött
lehet, hogy nincsenek is szomszédok. vagy vannak, de azok igazából nem is szomszédok
éjszakánként táncolok lent a földszinti bálteremben, és a korlát mellől három méteres, alaktalan szurokistenek néznek, hárman vannak, mintha a chihiróból jöttek volna
több tíz méternyi lépcsővel, fény és árnyéksávokkal arrébb van egy hatalmas fürdőszoba, akkora, mint egy nappali, hatalmas sarokkáddal, sötét és világoskék kővel-csempével, meg egy még hatalmasabb falitükör. csak hidegvíz van benne.
majd egyszer telirakjuk többszáz teamécsessel, és világvégi zenéket hallgatunk hozzá
kb hétfőn hozzákezdek az új regényhez
soha semmi nem úgy sikerül, ahogy eltervezed. hanem valahogy egészen máshogy
vannak, akik rettegnek ettől a bizonytalanságtól
én élvezni szoktam
világvégi zenéket tolok, durván visszhangzik a kísértetház
csak ülni abban a gecimenővagyok fürdőkádban, ezer teamécses vibrálásában
kicsit bekattantam, ne hallgass rám
mondd, mit érzel?
ilyen ez a ház.
(1431. Jamada el Oula 21., este 14 óra 52-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. április 9., péntek
about her
Malcolm McLaren: About Her
helyi idő szerint csütörtök reggel New Yorkban, 64 éves korában meghalt Malcolm McLaren.
ilyenkor mindig úgy érzem, kicsit üresebb lett a bolygó, és egyre bizonytalanabb.
ahogy irdatlan sebességgel száguld a tavaszi bolygó a napfényes űrben, a felszínén veled.
(1431. Rabi al Akhir 25., reggel 3 óra 03-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. április 7., szerda
nukleáris tavasz
presszó tangó libidó {mindhárom, de persze főleg a címadó}
az egyszerűség kedvéért itt a szöveg:
nukleáris tavasz
neked az első szerelem
de nem gondoltad végig
hogy végiggondolhatod-e velem
és én eljátszottam neked
hogy nem szeretek mást soha
így lettem szívednek
szigorú diktátora
nukleáris tavasz
én nem sirattalak
az sem volt igaz
hogy titokban megkívántalak
és én eljátszottam neked
hogy nem szeretek mást soha
így lettem szívednek
szigorú diktátora
de most már mögöttünk van minden
ami előttünk lehet
te nem adsz menedéket
s menedéked nem menedék nekem
úgyhogy ne tétovázz
lépj tovább
szíved csodás
csupa forradás
és ha szétnyitod
szép szájadat
az ég alatt
virág hasad
nukleáris tavasz
neked az első szerelem
de nem gondoltad végig
hogy végiggondolhatod-e velem
és én eljátszottam neked
hogy nem szeretek mást soha
így lettem szívednek
szigorú diktátora
de most már mögöttünk van minden
ami előttünk lehet
te nem adsz menedéket
s menedéked nem menedék nekem
úgyhogy ne tétovázz
lépj tovább
szíved csodás
csupa forradás
és ha szétnyitod
szép szájadat
az ég alatt
virág hasad
úgyhogy ne tétovázz
lépj tovább
szíved csodás
hideg csapás
és ha szétnyitod
szép szájadat
szájadra
szájam tapad
presszó tangó libidó, mondom.
(1431. Rabi al Akhir 23., délelőtt 4 óra 22-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. március 27., szombat
…
Murcof: Muim (Martes) … még mindig
túlélni csak olyasmit érdemes, amibe előzőleg már belehaltál
még nincsenek kommentek
2010. március 21., vasárnap
i’m here to shine
Murcof: Muim (Martes); Refejo II
most a vízzel festés van soron. napsütötte fehér falra festek tiszta vízzel... aztán ha megszáradt, a falat eladom.
a harmadik évezred képei.
(1431. Rabi al Akhir 6., délután 8 óra 47… lenne, az én időm szerint)
egyenlítői magyar afrika
ha lenne még, aki nem tudja, de érdekli:
újra megjelent az egyenlítői magyar afrika, elvileg már minden könyvesboltban van. az agave adta ki.
szal ez egy regény, ez volt az első, amit írtam. húsz éve jelent meg először, ez meg most a második kiadás.
így néz ki. meg van ott ismertető is, meg részlet, meg minden.
(1431. Rabi al Akhir 6., de ez most nem az én időm. a belső időm eltűnt, nincs sehol)
még nincsenek kommentek
2010. március 12., péntek
virágpor
The Irrepressibles: Splish! Splesh! Sploo! (és ez is a Splish, de csak részlet); The Tide; In This Shirt (Mirror Mirror); {és kellene még ide a My Friend Joe, meg a Nuclear Sky, de ezekhez nincs link. illetve a Nuclear Sky itt meghallgatható.}
megy az androgün, kicsit dundi és puha. nem aszexuális, nem homo és nem is leszbi, hanem kétnemű. haja furán félrenyírva, itt-ott hosszú, máshol nem, ettől az egyik fél arca egészen másmilyen, mint a másik. szökdécsel a mezőn, néha lehajol egy virághoz, megérinti, lenyalja az ujjáról a virágport...
fehér ruha, lobog a szélben, idülten gyönyörű mosoly.
és arról énekel, hogy mennyire szereti a pillangókat. a réteket. a fényt. mennyire szereti a virágport. meg hogy szerelmes.
és hogy milyen jó, hogy ő pont olyan, mint a többi ember. csak egy az emberek közül. hiszen szereti a pillangókat, a fényt, a virágokat, a virágport, és szerelmes.
énekli az androgün.
hogy pont olyan
(1431. Rabi al Awaal 27., délelőtt 4 óra 08-kor, az én időm szerint)
2 komment
2010. március 5., péntek
Amon Tobin: Easy Muffin (Solid Steel)
még nincsenek kommentek
2010. március 2., kedd
csillagfekete
Darkstar: Need You; Squeeze My Lime; Emalkay: My Story
csónak vagy. üres csónak valami csillagfekete vízen.
és ha bárki be akar szállni a csónakba, arrébbring az éjfeketében. lehetetlen beszállni.
nézik a hűvös istenek vak szemekkel.
hozzád tényleg nem lehet beülni. nem azért, mert nem hagyod, hanem mert kiveri a frász azt, aki nem oda született. ésvagy te unnád magad halálra vele / őrülnél meg tőle.
szóval egy csónak a csillagfekete vízen, amibe nem lehet beszállni, csak odaszületni, szerencsés esetben.
azért van ebben valami hidegrázásos szépség (ha nem is éppen a polgári mókakacagás felé mutat) … nem?
ennek a bejegyzésnek a külső időben mért dátuma: március 1.
(1431. Rabi Al-Awaal 16., déli 6 óra 49-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. február 10., szerda
kőállatok.hajnal
Eamlkay: When I Look At You
hajnal van, és kisebbnagyobb kőállatok vannak mindenfelé, enyhe dombok és fű, és rengeteg kőállat, inkább nagyobbak, és egy rakás fura, durván szép lány meg fiú kergetődzik a kőállatok között, valami kék színű, pezsgő folyadékot isznak üvegpoharakból, aztán eldobják, és szívnak is, és kergetőznek tovább, vagy csak mászkálnak
(1431. Safar 26., éjjel 20 óra 30-kor, az én időm szerint)
én tudom: a negyedik megállótól balra
- Hol voltál?
- Sehol.
- Szép hely lehet. Melyik busz visz oda?
(1431. Safar 26., éjjel 20 óra 19-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. január 28., csütörtök
angyalbár
We Plants Are Happy Plants: Sell Your Soul; Moby: Mistake; Caspa: Cockney Violin
volt egy haverom, aki kizárólag a szélzúgástól tudott elélvezni. viharos széltől, ki kellett nyitni az ablakot, és akkor.
én nem tudok kitalálni semmit. nem tudok megtartani senkit. és nem tudok megírni semmit. és nem tudok éjszakákat, amiben kék állatok motoznak a horizonton. és nem tudok autókat, amiket nem vezet senki a forgalommal szemben, és nem tudok lányokról, akik pestistündérnek álmodják magukat, mielőtt még betöltenék a tizenötöt, és nem tudok félromanéger lótenyésztőkről, akik mexikói cannabissal kedveskednek minden vendégnek, és nem tudok szerelmes nimfákról, akik szerelmesek mindenbe, amibeakibe senki más se, és nem tudok lézerprogramozókról, akik attól félnek, hogy reggelenként megeszik a saját anyjukat zöldhagymával és kenyérrel… és nem tudok magamról se.
mit kérsz tőlem????
…én csak azt ismerem, ahol foszforeszkáló érzésekkel vannak teli a poharak. és gyíkok tekerednek fel a gerincvelőre, éjszaka van, és dől a fény.
(1431. Safar 14., délután 8 óra 40-kor, az én időm szerint)
4 komment
2010. január 22., péntek
apollo 13
Doors: Take It As It Comes; Muse: Apocalypse Please; Arthur Brown: Fire
- Nemtudoooom. Semmitse.
- Nyugi. Nincsenek a nyomodban a tatárok. Ezt már nap közben is akartam mondani.
- A tatárok? Azok lehet, hogy nincsenek. Bölcs.
- Vagyis ezek csupa olyan nemtudomok, amik nagyon sokáig nem válaszolhatók meg.
- Lehet.
- Csak figyelj, mint pók a sarokban, mármint befelé, hogy mit mondanak a sárkányaid, és aztán előbb-utóbb mondanak valamit. És akkor már majd tudni fogod. (Képzavart akartál??? Hát tessék.)
- De a sárkányaimnak teljesen elmentekotthonról.
- Ja. Azok olyanok. Ez a sárkánylét lényege.
- De… ááááá!
- Lehet, hogy hülyeség, meg kivihetetlen, meg irtózatos, meg minden, amit mondanak, de akkor legalább tudja az ember, itt fönt, ez a kis tudatos rész, hogy mi a pálya. Aztán vagy engedelmeskedsz a sárkányoknak... és megszívod persze…
- Vagy nem... és megszívod persze.
- Pozitív világkép rlz.
- Jaja. Méz csöpög meg virágszirmok… Miért nem egyszerűek a dolgok? Ezt most komolyan kérdezem. Nem lett volna egyszerűbb, ha amikor a világ kialakul, akkor egyszerűvé alakul? Kicsit unalmas lenne, de egyszerű.
- Ezt én is szoktam kérdezni. És: de egyszerűbb lett volna… Én általában megpróbálom tíz lépés távolságból, kívülről nézni a világot, és főleg magamat, hogy ott elől milyen vicceseket esik pofára szegény.
- Nekem nem mindig megy. Néha de. De nem mindig.
- Engem inkább az szokott bosszantani, hogy bármit is csinálok vagy nemcsinálok, és az valakinek jó, akkor sokszor egyúttal másvalakinek rossz... És akkor még arról nem is volt szó, hogy nekem milyen.
- Persze. Ez mindig így van.
- Ha egyszer meghalok, és van isten, akkor először is hasba fogom rúgni. Bár, egyelőre inkább az isten szokott engem.
- A nevemben is egyszer légyszi.
- Nemér... ez egyenlőtlen meccs!!!
- Akkor majd én is, ha én halok meg.
- Ja, mondta valaki, hogy igazságos lesz?
- :)
- Oks, akkor ezt megbeszéltük. Bármelyikünk hamarabb, a másik nevében is hasbarúg. Képzeld el, hogy fog csodálkozni az az isten...
- Okok. Eléggé fog. De úgy kell neki. Tudodkivelszórakozzon!
- Az "okok"-ot most "orkok"-nak olvastam, és egy pillanatra nem értettem, hol vagyok... de most már tiszta.
- Akkor jó. Itt hjúszton.
- A sas leszállt…
- Vétel… kkhhr… nem hallak tisztánkkkhr…
- ssssppppsssszzzzsss… khrrr khrrr halló hjúszton... van egy kis problémánk...
- Nagy problémánk. Na jó, reméljük nem annyira nagy. Ugye nem annyira nagy?
- Talán nem. Majd okosak leszünk.
- Ja. Abban jó vagyok... *gúnyosan néz sajátmagára*
- Macskaköröm. Vagy inkább tigrisköröm, mert nagyongúnyosan. :)
(1431. Safar 7., délután 7 óra 39-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. január 19., kedd
lassú tánc
Damian Marley: It Was Written
Uram, adj erőt, hogy elviseljem azt, amin nem változtathatok, bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit megváltoztathatok, és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Ennyi.
(1431. Safar 4., éjjel 20 óra 34-kor, balra a második keresztfolyosó reménytelen sötétségében (a szélzúgástól és a csöpögés hangjától ne ijedj meg) … az én időm szerint)
állandó előadás
Costanza: Burqa; Kode 9 & Spaceape: 9 Samurai; Skream: Smiley Face (Skreamizm)
reggel van
végeláthatatlan, hullámzó sorokban hadsereg vonul az utcán, maskaraegyenruhákban, lovasság gyalogság tűzérség, kb mint egy 18. századi sereg, de vannak köztük csipkeruhák, főkötősök, keleti kaftánok is
az ablakokból lelátni az utcára, ami egy puszta a végtelenig, ott vonulnak
ezek egy palota ablakai
a palotában szobák és termek és folyosók vannak
sok a fehér, meg a kék és az ezüst
ezüst kandeláberekben tüzek égnek
meg fura bohócruhában, amik nem bohócruhák, valami más ez, zenészek
égő dobokon játszanak, lángol a dobok teteje, azt verik vastag ütőkkel, amiknek puha gömb a vége, szikraeső minden dobbanás
meg vannak hatalmas kínai csatagongok is, és égő hegedűk, meg nemtom
dubstep, csak kicsit más a hangszerelés, vicces
és nagy rohangálás van a folyosókon meg a termekben
valahol a palota mélyén egy oszlopcsarnokban nagylányok vannak, meg szőrös pasik, orgiára készülnek
oda szeretne eljutni mindenki, de nem nagyon sikerül
jönnek a zenészek az égő dobokkal, és állandóan megzavarják a tájékozódást, már dél van
teli füsttel minden, fehér füst gomolyog a fehér lépcsőházakban
zenészek jönnek, pontosabban csak hasonlóak, színes lebernyegekben, macsetét nyomnak a kezébe mindenkinek, nekem is
meg kéne ölnöm valakit, nekem speciel valami lányt, aki fiú, mutatják a fényképét, láttam is korábban, izzy hilton lesz, bár nem is hasonlít rá
de nem szeretném megölni, pedig akkor eljuthatnék az orgiák termébe, ésvagy bárhová
szerencsére nem találom az egyre sűrűbb füstben
már alkonyodik
sok a fehér, meg a kék és az ezüst
aztán csak ott vagyunk az oszlopcsarnokban, égnek a dobok, a hegedűk, és haj helyett apró tüzek vannak az énekesek fején, már javában folyik az orgia
valószínűleg nem is egyszeri, hanem állandó előadás ez
az ablakokból lelátni az utcára, ami nem is utca, hanem a végtelenig tartó puszta széle
ahol még mindig vonul a hadsereg lassú hullámokban
de hát tudod, ott voltál te is
(1431. Safar 4., éjjel 19 óra 02-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2010. január 6., szerda
keleti front
Csajkovszkij: Hattyúk tava {az egész, de mondjuk ez a tétel: Act II, No 10, Moderato}
Csak mert ömlik a hó. Nagypelyhű lázálomszínű pezsgős hóesés. Ez fontos.
”…még mindig a féléstől? amiről tegnap beszéltél? meg magadtól?”
”magamtól, másoktól, emberektől, bizalomtól, bizalmatlanságtól, beteljesüléstől, benemteljesüléstől, attól ami lesz, attól ami nem lesz, attól amit szeretném hogy legyen, attól amit nemszeretném hogy legyen, attól ami vagyok, attól ami lehetek, attól ami nemlehetek, attól ami leszek, attól ami nemleszek, attól amit mondok, attól amit nemmondok, attól amit mondhatnék, attól amit nemmondhatnék, attól amit mondhattam volna, attól amit nem mondhattam volna, attól amit szeretek, attól amit nemszeretek, attól amit szeretni fogok, attól amit nem fogok szeretni, attól amit látok, attól amit nemlátok, attól amit látni akarok de nemlátok, attól amit nemakarok látni de látok, attól amit érzek, attól amit nemérzek, attól amit érezhetek. magamtól, másoktól.”
(1431. Muharram 21., éjszaka 18 óra 28-kor, az én időm szerint)
éjsötét
Rusko: Shiver Me Timbers
az installáció a szívvel abban az éjsötét szobában…
az installációt a szívvel az éjsötét szobában akarom. AKAROM.
(1431. Muharam 21., éjszaka 18 óra 05-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. december 9., szerda
szökőkutak
Yeah Yeah Yeahs: Heads Will Roll {Optic Dubstep Remix}
nem, nem
nem akarok semmit
nem akarok semmit, csak felidézni a félelmet és a gyönyört
csak álmodtam
álmodtam csak
azt álmodtam, palotában lakok, járványszobrok álltak a falakon
nem akarok semmit
nem, nem
csapzottan állni csak
mint vihar után a szökőkutak
én vagyok
te vagy
a vihar utáni szökőkutak
csak felidézni a félelmet és a gyönyört
én vagyok
te vagy
mint járványszobrok
vihar utáni szökőkutak
kitörések, felülnézet
napkorongok, villogások, záporzó üveg
a legutolsó, legeslegutolsó nap
nem akarok semmit
a legeslegutolsó nap
csak én vagyok
te vagy
mint vihar után a csapzott szökőkutak
csak én vagyok
te vagy
(1430. Thoul Hijjah 22., délután 7 óra 39-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. november 20., péntek
túl a skeleton-parton
Scream: Dutch Flowers {Rusko Remix}; Rusko: Jahova; Acton Dread; Period
Ha becsukom a szemem, zsiráfok szaladnak az utcákon. Sok-sok zsiráf, lassú szökelléssel. Láttál már zsiráfot futni? Biztosan láttál. Tényleg olyan, mintha lassítva lenne, lassított felvételen.
Ez egy kisváros, öreg földszintes házak, szecessziós kétemeletesek, villák, vidéki paloták, plusz a mozi és kultúr szögletes üvegbetonból. Kisvárda a város neve. De ez nem az a Kisvárda, amelyikről hallottál már. Közben eltelt néhány évszázad, és láthatatlanul tovább mutálódtak a génszekvenciák.
Szóval futnak a zsiráfok a kisvárdai utcákon. Mindenhol. Az egész város teli van zsiráffal. Eleinte ilyen napfényben ügetnek, de aztán elmegy a fény, és nagypelyhű hóesés kezdődik. Már térdig ér, mármint emberi térdig, de a zsiráfok még mindig csak futnak, lassítva, a hóesésben, a hóban.
(Mellékszál: milyen lehet a zsiráftemető? Úgy értem, milyen hosszú sírhelyek vannak benne? Basszus, egész vagyon lehet egy zsiráfnak márvány sírfedőt csináltatni. Vagy ha függőlegesen temetik, akkor meg mindig olajat találnak… Ja, ha a nyakát különteszik. De az meg nem szentségtörés? Egy zsiráfnyakat, pont egy zsiráfnyakat elvágni? Szerintem ezért megbünteti őket a Nagy Mennyei Pöttyes Hosszúnyakú.)
Szóval futnak a zsiráfok lassított zsiráfgaloppban. Holdgyerekek ülnek a hátukon, de nem mindegyiken, csak nagyon sok zsiráfháton. A holdgyerekek meztelen barokk angyalkák, aránytalanul nagy a fejük, és belülről áttetszően világítanak, zöldessárgán foszforeszkáló fénnyel. Nevetgélnek, de mintha álarc lenne minden nevetésük. Az ő háziállataik a zsiráfok.
Nagy kések vannak náluk, a hóesésben, és azzal szurkálják a zsiráfok nyakát. Fehér és sárga és áttetsző és zöldessárga és foltos barnássárga minden, csak a zsiráfok nyakából kiserkenő vér, ahogy lecsöpögfolyik a nagy fehér hóba, az rikítópiros néha. A zsiráfok ezt persze nem szeretik. Nagy könnyeket sírnak hosszú szempilláik alól, amikor a holdgyerekek késekkel vájkálnak a nyakukban.
Az emberek egy része, különösen a környezettudatos része, rendszerint elborzad ettől. Rövidesen egész mozgalom szerveződik, mentsükmegazsiráfokat címmel. A Greenpeace tüntetéseket szervez, először Kisvárdán, de mivel a zsiráfok és a holdgyerekek tojnak a plakátokra, meg az élőláncos szolidaritásra, más városokban is. Végül az aktivisták aktív akcióba lépnek. Jönnek a világ minden tájáról. Profi kommandók állnak lesbe a kisvárdai utcasarkokon nagy terítőhálókkal, hogy levadásszák a holdgyerekeket a zsiráfok hátáról.
A gyerekeket aztán internálják a befogadóállomássá előléptetett egykori szovjet laktanyába a város szélén. Nagy kondérokban sárga citromos teát főznek nekik, és az aktivista lányok ironikus filozofálgatás közepette hagymás zsíroskenyereket kennek, egy egész teherautónyit. Megint mások fűtésről gondoskodnak, meg puha ágyakról frissen mosott lepedővel, és készenlétben állnak a lelki tanácsadók is, akik elmagyarázzák majd a gyerekeknek, hogy milyen csúnya dolog bántani az állatokat, és átsegítik őket a lelki krízisen – miközben a városban több mozgó stáb is dolgozni kezd, lefilmezendő a szenvedésektől megszabadított boldog zsiráféletet.
De figyeljetek, most jön a drámai csúcspont! Mert Kisvárdán nem találnak egyetlen boldog zsiráfot se. Sőt, egyre fogyatkozik a számuk. Nem telik el fél év, és már csak elvétve akad egy-egy betegen vánszorgó pöttyesfoltos a szűk utcákon. És a laktanyában is egyre halnak a holdgyerekek. Nem kell nekik a tea, a hagymás zsíroskenyértől kirázza őket a hideg, és nem alszanak a frissen elkészített ágyakban, csak ülnek a szélén szomorúan, egyre halványabban foszforeszkálva, mígnem lefordulnak padlóra élettelenül, és vége.
A kisvárdai zsiráfpopuláció és a holdgyerekek ugyanis egy jellegzetes biológiai szimbiózis. A holdgyerekek zsiráfvérrel táplálkoznak. Naponta pár csepp is elég nekik, de mert a természet pazarló, jó nagy sebeket ejtenek a zsiráfnyakakon. Amelyik zsiráfnak a holdgyerekek nem csapolják meg a nyakát, az a zsiráf fél éven belül elpusztul, és soha nem lesz gyereke. De ha megvágják, akkor vérzik, és fáj neki, és sír. A nagy szempillák alól hatalmas könnycseppeket sírnak, amik leesnek a hóba. Pont akkorák, mint egy-egy strucctojás. Ott maradnak az utcasarkokon, kicsit megfagynak, de nem nagyon, és amikor kitavaszodik, tenyérnyi apró kis zsiráfok kelnek ki a cseppekből. A csirkeméretű kis zsiráfok azután pont úgy futnak, mint a nagyok, olyan kecses, lassított zsiráfgaloppban. Csak éppen kicsik. Ez egy ilyen szimbiózis.
Nem, persze, nem ilyen szomorú a vége. Egy csomó zsiráf és holdgyerek azért mindig megmenekül. A Greenpeace-es, tettrekész emberiség nincs olyan sokan. A lélektelen, gonosz emberiség szerencsére sokkal nagyobb létszámú. Ők szarnak az egészre. Nincs lelkük, úgyhogy őket nem érdekli sem a zsiráf, sem a holdgyerek. Legfeljebb turistaként nézik a Kisvárda köré épített lelátókról a vérző zsiráfokat, kéjes borzadállyal... és fogalmuk sincs róla, hogy ők ebben a történetben nem a gonoszok, hanem a jók. Hehe.
(1430. Thoul Hijjah 3., este 12 óra 11-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. október 9., péntek
világegyenlet
La Roux: In For The Kill {Skream Remix, Last Japan Edit}; Infected Mushroom: Heavy Weight (Vivious Delicious); B-Complex: Beautiful Lies {Original Version}
Ahogy a lassan lehűlő szelek sikálják az elaggott falakat és az acélüveg irodaházakat. Meg a lakótelepek, az aluljárók és az alagutak járatait. Teli vannak falfirkákkal, feliratokkal, jelekkel és rajzokkal – és a százmillió firka között, egyre biztosabb vagyok benne, ott van valahol a Nagy Világegyenlet is, ami után Hawkingék kutatnak olyan buzgón és reménytelenül. A számtalan ákombákom közül az egyik a Nagy Világegyenlet. Ha tudnánk, hogy melyik az, minden problémánk meg lenne oldva, legalábbis ami az anyagi létet illeti. De senki nem tudja, melyik az.
A fenti zenék a nagy világegyenlet zenéi. Ezek tartoznak még hozzá:
Kettős fekete lyuk röntgenfrekvencián, plusz infravörös és látható tartományban fényképezve, és utólag egyesítve.
Nem tudom, melyik város. Nem tudom, melyik földrész. Valahol a Földön, alkonyatkor, a legizgalmasabb és a legkibírhatatlanabb félórában.
Steve Aoki. Valami japán színészzenésznemtommi. És Devon Aoki apja.
Devon Aoki. Japán-amerikai-indiai modellcsaj. A nagy természeti jelenségek közé tartozik, mint mondjuk, a Krakatau 1883-as kitörése, vagy a koralltengerek és a spirálgalaxisok.
A galaktika széle viharban. (Ezt a szélét történetesen Budapestnek hívják, de lehetne ez a peremvidék bármely más pontja is. (Ilyen filmet szeretnék egyszer csinálni. Amiben Budapest ilyen. Mert ilyen is, de lehet, hogy ezt csak mi látjuk, mások nem.))
A Discovery indulása Floridában, Cape Canaverelről. Nappal van, de a tolórakéták távoli tüze alkonyatot csinál a nappalból.
Megtaláltam végre a tankhajót, ami még hiányzott a Skeleton / Halálpart tételből (itt pár posttal lejjebb… ööö… infected mushroom a post címe).
India Ravana, ami egy történelem előttről visszamaradt szertartásrendszer közép-Indiában (bár a Ramayanában később hivatalos formát is kapott). A démonokat megszemélyesítik, és telirakják velük az utcákat – kb ugyanazokban a percekben, amikor a Discovery felemelkedik Floridában. (Ezek tudnak valamit arról, hogy mik laknak a fejünkben, közvetlenül azon szintek padlódeszkái alatt, ahol gondolkodni szoktunk, és okosak lenni.)
Izzy Hilton. Gyönyörű, és olyan utolsókori műanyagfeelingje van, mint a kék színű bodzafantának, és úgy általában a 21. századnak. Az a döbbenetes benne, hogy fiú. Teljesen fiú. Csak persze mégsem.
Mindeközben a pakisztáni Islamabadban dolgoznak a téglagyárak, és mit sem tudnak sem Izzy Hiltonról, sem a bodzafantáról. (A démonokról és spirálgalaxisokról azért valószínűleg tudnak.)
És Kabulban elnökválasztásra készülnek a hideg homokviharban.
Karachiban meg ömlik a monszun.
És vadidegen lények próbálnak barátkozni egymással, és veled.
És egyre csak alkonyodik.
És keresik, buzgón keresik, a szépséget, a világegyenletet, istent, a valamit és a semmit, vagy csak a kifejezési formát… mint például Radcliff
Vagy valaki ezzel a fehér szoborral, akiről nem tudjuk, hogy ki, és nem is fogjuk tudni soha.
Műanyagkékbodzafantaízű, mint a 21. század, és természetellenes, mint a természet maga.
Ez is nagy világegyenlet, amiről nem tudni, hol van, pedig itt van körülöttünk (mint Joseph Conrad haverja a sötétség mélyén, mint Kurtz ezredes a Mekong felső folyásánál az Apokalipszis most-ban) … itt van körülöttünk, érezni lehet, szinte kézzelfogható a jelenléte, és mégis láthatatlan.
Miközben egy másik léptékben ugyan, de jelen pillanatban is, a földi égen túl lassan meghalnak és újraszületnek a csillagközi ködök és a galaxisok.
(1430. Shawwal 20., délután 10 óra 55-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. október 4., vasárnap
fado
Mariza: Fado (The Soul of Portugal); Meu Fado Meu; Barco Negro; {Ne nézd meg egyiket se, csak hallgasd, mert látványban másfelé vezetnek.}
Ranch, nyilván Dél-Amerika, talán Columbia, mondjuk. Sivatagsárgára festett kőkerítés, bent többszárnyú épület, oszlopos függőfolyosóval az emeleten, kicsit spanyol barokk és nagyon sárga. Hullámos cserép fedi a majdnem lapos tetőt. Dől a fény, a függőágyakban az úr szunyókál, fekete nénik csoszognak át az udvaron, valamelyik teremben egy nő zongorázik egy ideig habos ruhában, mesztic szolgahad dolgozik a ház körül és az ültetvényeken, álomszerűen lassú tempóban. Meg egy lány, vékony és tornacipős tizenközép, fehér, de a haja, a szeme és az aurája barna, és nem mernek ránézni, soha nem néznek rá, a meszticek se, az úr se, az öregasszonyok se, mert belehalnának. Meleg van. Szerteszét tyúkok kapirgálnak a porban.
Lassan beesteledik, a sárgák és a barnák megtelnek vörössel, bíborral, majd feketével, és elmosódik a falakon az agavekaktuszok árnyéka. Amikor eltűnnek az utolsó nappali fénymorzsák is, és beáll a sötétség ideje, hirtelen mindenki eltűnik. Elbújnak a házakban, a szobákban, sufnikban, és gyorsan magukra zárják. Elbújnak a macskák is, a tyúkok is a porból. Éltnek többé nincs nyoma, mindent kihalt és mozdulatlan.
Mert éjszaka a pampák porából, a semmiből félelmetes, áttetsző árnyak másznak elő. Hosszúak és némák, amint bejárják az ültetvényeket, kószálnak a spanyol barokk udvaron a csillagfényes porban, a tornácos folyosón, a függőágyak körül. Még a csirkék is reszketve megbújnak, pedig primitív idegrendszerük alig érzékeli a külvilágot. Még soha nem öltek meg senkit, igaz nem is találkoztak senkivel, aki él. Az élők rettegnek a magukra zárt éjszakában.
Soha nem öltek meg senkit, igaz nem is találkoztak senkivel, aki él. Az élők rettegnek a magukra zárt éjszakában.
Napfelkeltével, ahogy megpirosodik, aztán megsárgul az ég alja, végül szétárad a fény, ezek az áttetsző rémek még áttetszőbbé válnak, végül teljesen elhalványulnak, és eltűnnek a semmibe, ahonnan előjöttek. Felébrednek a tyúkok, és belefürdenek a porba, a macskák kifekszenek a fal tetejére, mindenki megint előmerészkedik, nyújtózkodik, mosdik, álomszerű munkába és szunyókálásba kezd, és nem mer ránézni a lányra, akinek árnyakkal van teli, és sárgásbarna az aurája.
Ez így megy, ez ilyen, minden nappal és éjszaka.
(1430. Shawwal 15., délután 10 óra 18-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. szeptember 26., szombat
viccesezabolygó
Chase and Status: Running (More Than Alot)
Vörösesszürke ég alacsonyan a város fölött. Még meleg, de hűvös szeptemberi éjszaka, lázak és testetlen izgalom. Kutyasétáltató svéd nyugdíjasok, art punkos csodákra éhes tizenfelső, ökölnyi minikutya ugat szopránban egy milliomosautó ablakából, becsillan a mesterséges fény a kabriók sötét metálköpenyén, meg egy nagydarab skinhead kipával a fején… wtf??? Esernyő és varrógép a boncasztalon.
Állunk az éjjelnappali közértben, valahol a sor közepén krisztiánnal, még józanul, de két üveg rozé van a kezünkben. Előttünk gimis lánykák vihognak, a hátunk mögött meg két, viszonylag fiatal hajléktalan. Kettőjüknek együtt lehet úgy 150 körül az iq-ja, de azért aranyosak. Különösen a fiatalabbik. Valószínűleg az art punkos csodákra éhes tizenfelsőre éhes, de tudja, hogy esélytelen, úgyhogy a maga részéről inkább velem dumál, míg állunk a sorban, be nem áll a szája. Ez eltart egy ideig, mert az igazi éjszaka még most kezdődik, sokan vannak előttünk a sorban.
Előbb a rozéról érdeklődik, meg hogy milyen borokat szeretünk, mert ő bort azt ritkán, aztán észreveszi a lófarkamat, és többé nem lehet tőle eltéríteni. Hogy ismer engem valahonnan. Nem voltam a Karib tenger kalózaiban. Mondom, hogy de, nalátod. Onnan ismerhetsz. Jaaaa, szóval én vagyok Dzsek Szperóóó!!! Nem lehet tudni, hogy viccel-e, vagy komoly. Én mindenesetre poénra veszem. De aztán pénztárközelben visszatér rá, hogy akkor adjak neki autogramot. Adok? Előttünk a lányok már esnek szét. Felőlem! Ha van papírja. Előhalászik a zsebéből valami szórólapot, tollam van, ráírom futó ákombákomokkal, hogy üdvözlettel Jack Sparrow. Boldognak látszik. Én is az vagyok.
Csak néha megfeledkezem róla. Vicces ez a bolygó.
(1430. Shawwal 7., délelőtt 3 óra 35-kor, az én időm szerint)
még nincsenek kommentek
2009. szeptember 4., péntek
R15N1
Infected Mushroom: Suliman (Vicious Delicious) … még mindig. Aztán még a Heavy Weight, ugyanarról a lemezről, és végül az Artillery.
Hajnali fél hét, a fiam táborba indul, viszem le a Délibe, aztán egyedül jövök hazafelé, tövig nyomom a gázt a nagy fekete dögben, kialvatlanul, borostásan és mámorosan, korai madarak szállnak a levegőben. Suliman, KO hangerővel, ablakok tökig leengedve, viszont huzat ellen kapucni a fejemen, csimbókós fehér hajat lobogtat a szél. Nézik a hajnali népek a buszmegállókból, meg az utcasarkokon, hogy ki ez a betépett dzsánki. És nem tudják, nem is sejtik, hogy nincs az a hernyó, amitől így be lehet tépni.
Bőven elég hozzá a zene, meg a városban lappangva terjedő vírus, az R15N1 kombója. (Az R15N1 súlyos függőséget okoz, és diffúz mellékhatásokat, viszont nyomtalanul oldja a tinédzserdepressziót – de ezt még nem tudja senki. Egyelőre csak én tudom.)
Még szerencse, hogy nem találkozom zsaruval, amint nyolcvannal zúzok a langyos, vírusokkal teli városban. Soha nem hinnék el, hogy tiszta vagyok. Tiszta vagyok. Én már mindig tiszta leszek.
Virginpunk, naná, most már egyre csak erről beszélek.
(1430. Ramadan 15., délután 12 óra 16-kor, az én időm szerint)